GYANTA

Üvegek, tégelyek, illatos olajok, gyanták, ecsetek, festékek, nagyítós lámpa és más egyéb boszorkánykonyhára emlékeztető szerkentyűk sokasága – ez fogadja a kozmetikába belépő vendégeket. Nézzük át, mit mire használunk egy kezelés során!
A gyantázásra betérő hölgy vendégek általában bajusz, szemöldök, pajesz, áll, hónalj, kar, láb és különöböző fazon szőrtelenítést kérnek, a férfiak főleg

hónalj, hát és mellkas csupaszításért jönnek.

A gyantázást lehet ‘hagyományos‘ olvasztós gyantával végezni, vagy papírcsíkkal lehúzható patronnal felkenhető gyantával.

A gyantázás során az a cél, hogy minél kevesebb fájdalommal, minél kisebb kárt okozva a hámnak, a lehető legalaposabban szedjük ki a bőrből a szőröket. 

Az alapos itt azt jelenti, hogy ne tépődjön el a szál se a bőrben, se közvetlenül fölötte, hanem szépen a kocsonyás tokkal együtt a hagyma is kijöjjön. 

Ennek eredményességét legegyszerűbben úgy állapíthatjuk meg, hogy megnézzük a lehúzott gyantán lévő kis sünit és ha látunk a szőrök végén egy kis sötét bogyót és esetleg egy átlátszó színű kocsonyás tokot, akkor jól csináltuk.

A gyantázáskor fontos, hogy ne legyen olajos, csúszós a felület, ezért a reggeli fürdés után ne használjunk se testápolót, se izzadásgátlót – persze hacsak nem este hatra van időpontunk:) 

Ha mégis elengedhetetlen ezek használata vagy épp a nyári negyven fokos melegben megizzadunk, a kozmetikus lemossa, szárazra törölni a felületet, esetleg fertőtleníti is azt. 

Külföldön elterjedt a különböző érzéstelenítő előkezelő krémek használata, mellyel a vendégek gyantázás előtt 1-2 órával bekenik bőrüket és így mennek kozmetikushoz – ám ez itthon még nem divat. 

Itthon a gyanta megtapadását legtöbbször hintőporral segítik elő (a hagyományosan kenhető gyantáknál), ez a bőrt szárítja és védi is egyben a meleg és a tapadás okozta ártalmaktól.

 Sok kozmetikus nem használja, pedig érdemes kipróbálni egyszer adott felületen vele és nélküle, egyértelműen fájdalommentesebb a hintőpor használatával.

A alkalmazott gyanták közül már egyik gyanta sem igazi fagyanta. 

Amit most hagyományos gyantának hívunk, az csak annyiban emlékeztet az eredeti barnás színű gyantára, hogy ugyanúgy spatulával vagy ujjal kenik fel és megszilárdulva kézzel (nem papírcsíkkal) tépik le, de már szintetikus összetevőkből áll. 

Elterjedésében szerepet játszott, hogy kevésbé allergizál és jobban kezelhető mint az eredeti fagyanta, de mindenképpen gyorsabb vele dolgozni. 

A régi típusú gyantát nem csak azért kellett szűrni, hogy eltávolítsuk belőle a szőrszálakat, hanem azért is hogy fertőtlenítsük és nem utolsó sorban minél többször volt felforralva, annál rugalmasabb volt, annál jobban lehetett vele dolgozni. 

Ez az új típusú szintetikus gyanta már első olvasztáskor jó állagú és egyszer használatos - ezzel kedvezve a higiéniának is.

A gyanták színe változatos, általában a kiegészítő “hatóanyagtartalmat” jelzi. 

A kék azulénes, a rózsaszín titándioxidos, a zöld klorofillos, a vajszínű sheavajas, a barna csokoládés szokott lenni – a férfiaknak szánt meg általában fekete színű (ez a legerősebb változat). 

Ez a gyulladáscsökkentő hatóanyag tartalom a pár másodperces bőrön töltött idő alatt számomra megkérdőjelezendő, de tény, hogy a gyanta állagát jelentősen befolyásolja: mind a tapadását, mind az olvadáspontját. 

Minél több szárazanyag- vagy zsírtartalom van egy gyantában, annál kevésbé tapad, ergo annál kevésbé tépi meg a bőrt, így okozva kisebb kárt benne (fájdalommentesebb), ez viszont a szőrtelenítés kárára is válhat, hiszen az erősebb szálakat sem szedi ki. 

Általában a kíméletesebb gyantafélék olvadáspontja viszonylag alacsony, így azokat nyári kánikulában lehetetlen használni, a keményebbek viszont egy télen jéggé fagyott lábszárra tudnak másodpercek alatt törésig szilárdulni.

Az olvadási hőmérséklet általában gyártó és gyanta függő, de lényeges, hogy ne legyen túl forró a használatkor, mert nagyon csúnya égési sérüléseket okozhat a nem megfelelő hőmérséklet megválasztása.

A gyantázási folyamat magából a kenésből és a tépésből áll. 

A kenés mindig szálirányban történik, a tépés ezzel ellentétesen. 

A titok a kezelt bőr kifeszítése. Inkább a szorítás fájjon, mint a tépés okozzon véraláfutást vagy bőrletépést. Vannak olyan helyek (pl. combhajlat, fazon, hónalj), ahol ez vagy kétkezes folyamat vagy az embernek önmaga egyszerűen nem esik kézre, így mindenképpen érdemes ezeket a helyeket szakemberre bízni. 

A tépés minél gyorsabb annál fájdalommentesebb. 

Érdemes egyszerre kisebb területet bekenni és azt letépni, így azonnal rátehető a másik tenyér a fájdalmas területre. 

A kozmetikus kezének rátétele a szőrtelenített bőrfelületre tudományosan bizonyítottan csillapítja a fájdalmat, csökkenti a pirosságot. 

Egyfelől akármilyen meleg is a kéz, az épp égő érzetű felületnél mindig hidegebb – így hűsít, másodrészt maga a nyomás fizikálisan nyomja vissza az érkező hisztamint, harmadszor a kéz érintése jó érzéssel tölt el, nyugtat.

Gyantázás után a maradék gyanta eltávolítására és az utóápolásra érdemes kifejezetten szőrtelenítéshez ajánlott terméket választani, mely igénytől függően lehet olaj vagy krém állagú. 

Ha valaki mégis az egyszerűség híve, hintőport, kókusz- vagy babaolajat, esetleg aloe gélt használjon.

 A fertőtlenítésről se feledkezzünk meg, gyantázás utáni gyulladt kis szőrtüszők legfőbb ellenszere az alkoholos fertőtlenítő tonikok, az alkoholmentes professzionális bőrfertőtlenítő sprayk és a férfiak after shave (balzsam)-jai.